Hogy miért pont a gonzó?

Nem tudom. Majd út közben kiderül. Talán mert valami új, valami más. Eddig ismeretlen.

Talán csak mert furdal a kíváncsiság; mennyire lehet elszakadni az objektív valóságtól és teret adni a szubjektivitásnak amellett, hogy a téma reális mivoltát se tévesszük szem elől.

Kicsit elvont? Nem baj, szokj hozzá!

 

I don`t wanna be a star!

Napközben az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy nem akarok szombaton riporterek hadára kelni. Bár az is lehet, hogy egyáltalán nem akarok aznap majd felkelni, valahol mégis remélem, sikerül szakítanom eddigi házibulirendező-formámmal.

Hogy is volt? Igen-igen, megvan! Azaz mégsincs. Az első este utáni reggelen meglepődve konstatáltam, hogy fogalmam sincs mi történt az elmúlt éjjel. Ugorjunk is hát a másodikra, onnan már akad némi memoár. Ekkor már sikerült visszafognom magam, éjfélkor belehánytam a szemetesbe, bezártam az ajtót, befeküdtem az ágyba és szartam a házban tombolók fejére. Reggel meglepődve konstatáltam, hogy semmi sem tört össze, kivéve egy lámpát, de azt is én követtem el. No para, a buli jóvolt, mint mesélték. A harmadik alkalom is érdekesen alakult. Ha jól emlékszem 11 körül jött el az a pillanat, amikor meguntam a saját partymat és elindultam keresni egy másikat Szentendrén. Másnap reggel meglepődve konstatáltam, hogy BAZMEG NEM OTTHON VAGYOK!

Ezek után titkon remélem, hogy a holnapi buláj utáni szombatom egy fokkal nyugisabban fog eltelni, mint a videoban szereplő ausztrál srácnak. Ha mégsem sikerülne tervem, azesetben még mielőtt kimennék az ajtón, nyomjatok a fejemre egy napszemüveget, coz they`re famous. Kössz!

De tényleg, idézem magamat, mennyire lehet elszakadni az objektív valóságtól és teret adni a szubjektivitásnak amellett, hogy a téma reális mivoltát se tévesszük szem elől?
Sajnos a szubjektív részéhez még tapasztalnom kell egy s mást, így addig alacsonyabb sebességi fokozatra kapcsolok és lassabban haladok utamon, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy valami rendkívülibe, például denevérmezőbe ütköznék.
Később majd rálépek a gázra, de előbb még felkészülök a száguldásra, mert úgy sejtem, nem mindennapi élményben lesz részem.

De tényleg, idézem magamat, mennyire lehet elszakadni az objektív valóságtól és teret adni a szubjektivitásnak amellett, hogy a téma reális mivoltát se tévesszük szem elől?

Sajnos a szubjektív részéhez még tapasztalnom kell egy s mást, így addig alacsonyabb sebességi fokozatra kapcsolok és lassabban haladok utamon, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy valami rendkívülibe, például denevérmezőbe ütköznék.

Később majd rálépek a gázra, de előbb még felkészülök a száguldásra, mert úgy sejtem, nem mindennapi élményben lesz részem.

Here’s your half of the sunshine acid. EAT IT.

Fear and Loathing in Las Vegas